Ennek a bejegyzésnek alapvetően az lenne feladata, hogy édes Lucámnak megmutassam tegnap készült újfent rosszul sikerült rajzom. Na ez most nem fog megtörténni, nem azért mintha szégyent éreznék, csupán már föltettem a falra, s a kép amit készítettem róla nagyon nem adja vissza a hatást.
Egyébként is, ha minden úgy történt volna, ahogyan azt terveztük, ma láttam volna Drága Nejem, ami nagy bánatomra sajnálatos módon nem következik be, és ez bár búval tölt el, mégis javít valamit a helyzeten, hogy talán hétfőn már láthatom.
Most egy nagyon jó könyvet olvasok Henryk Sienkiewicz tollából, a címe Özönvíz, és megdöbbentően az én lelkivilágomnak való.
Címe és az életem közti kapcsolatra reflektálva kell azt mondjam, hogy sajnos néha a magunk életébe is meg kell történnie e bibliai erejű eseménynek, ha persze ez csak egy jelkép is, vagy inkább szimbólum, mély tartalommal. Az igazság az, hogy borzasztóan fáj, sokat szenved az ember, de mintegy purgatórium tisztítja meg a lelkét, tisztítja ki, hogy helyet adjon az újnak. És a víz, ami pusztított, most az újat táplálja majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése